Tomán Edina blogja

A Börzsöny szívének jobb kamrája

 

Van egy apró falucska a Börzsöny szívének jobb kamrájában. A szlovák határ közvetlen közelében fekszik, a Börzsöny fenséges hegyei által körülölelt völgyben. Egy falu, aminek csodával határos módon nagy része ma is erdőség, és mindössze négyszáz ember lakja. Folyója völgyének vadregényes szépsége nemcsak felveszi a versenyt a varázslatos Dunakanyarral.. Jobb kamra lévén ő táplálja a vidék lélegzését, ő felelős a táj szívének erőteljes működéséért. Ha neki bármi betegsége volna, a Börzsöny szívének gyengülő lüktetése az egész vidék tiszta lélegzetére kivetné fájdalmát. De szerencsére életerős, gyönyörű, ismét fiatalodó és erőre kapó vidék ez. Őrzi jellegzetes Észak-magyar és palóc stílusjegyeit, közvetlenségét, csendes nyugalmát, amelyekkel friss üdeség és nyitottság párosul. A vidék, aminek tiszta vízfelszínén a történelem súlyos sorscsapásai és a jelen megnyugtató fejlődése tükröződik. A falu, ami méltóságteljesen búvik meg az Ipoly ködös völgyének erdős hegyoldalai, folyóvölgyei és bükkösei között. A falu, aminél nincs szebb és nyugodalmasabb az én szívemben. A falu, ahol megszülettem. Ahová életem végéig tartozni fogok. Ipolydamásd.

A Fél lélegzet című film – zenés dokumentumfilm lévén – nem fikciót, nem elképzelt fantáziaképeket és látványelemeket, hanem teljes mértékben a valóságot fogja ábrázolni, bemutatni. A környezetemet, családomat, betegségemet, futásomat, egészségi állapotomat, tehát azt a valós történetet, ami eddigi életem 30 évét jelenti. Ennek pedig szerves részét képezi Ipolydamásd. A film képi anyagának jelentős része ezen a vidéken kerül felvételre, archiválásra. Az első damásdi forgatási nap február 18, a falu továbbélő hagyománya, a Farsang temetés okán.

Miközben tegnap este az egyik rádióadó élő adásában Vean Andrást, a Fél lélegzet rendezőjét hallgattam beszélni filmekről, tervekről, célokról, és persze Fél lélegzetről, azon gondolkodtam, hogy milyen hihetetlen dolog lesz ez ennek az apró, a csöndesség világában éldegélő falunak az életében. Riportok fognak felvételre kerülni és persze rengeteg képi anyag fog készülni..  Azt hiszem, roppant büszke leszek. Nem magamra, hanem a vidékre. Arra, hogy végre rengeteg ember megismerheti ezt a háborítatlan és gyönyörű vidéket, minden gyámoltalanságával, visszahúzódottságával, csendes szépségével és fenséges nyugalmával együtt.

 

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!