Tomán Edina blogja

Elültetett történetek

Azt mondtam a férjemnek, az esküvői képeink soktizedik nézegetése során: Harmincöthöz képest gyorsan gyűltek történeteim. Tekintélyes ráncaim vannak. Nekem húszéves koromban is voltak ráncok a szemeim körül. Nevetőráncok. Mindenki így hívta őket. Ilyen az, amikor az ember elneveti a fájdalmakat. Nevetőráncok vésődnek szemei köré. És minél több a fájdalom, annál több a nevetés. Ezek a […] Tovább

Az elengedés anatómiája

Nem fogom vissza magam. Bármikor meghalhatunk. Ez a mondat hozta el a megnyugvásomat: addig adok, amíg be nem bizonyosodik, hogy méltatlanul. Akkor abbahagyom, és eljövök. Nincs bűntudatom, mert akkor, addig hittem benne. (Tisza K.) Nem voltál te más, mint egy álom. A téged álmodó hamis érzéseket cipelem magamon. Három évtizede. De ma letettem. Fájt a súlya. […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!