Tomán Edina blogja

Feneketlen kút

Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Fel-alá csapkod mellkasodban, mint egy fogságba […] Tovább

Lilien

Egy csapásra érvényét és jelentőségét veszítette minden, ami eddig az életet jelentette. Megszülettél. „Mint a liliom a tövisek között” Olyan vagy te ebben a világban. Nem csak szüleid világában, hanem az enyémben is. Vártalak. Mégis féltem tőled. Pedig még azt sem tudtam, ki vagy. Meg sem fogantál, mégis féltem tőled. Meg sem fogantál, mégis szerettelek. […] Tovább

Ez vagyok én

“Kértem Istentől erőt, hogy újra fel tudjak állni…  Kaptam súlyt a vállamra, megtanultam mászni.. Kaptam több fájdalmat, ezáltal megerősödtem Már nem fájnak a pofonok  Kaptam még több csalódást… megváltozott az életem Kaptam akadályt, bátor lettem Már tudom… hogy mindent azért kapok az Élettől Hogy próbára tegyen.. ki tudok-e mászni a gödörből..  Megerősít a fájdalom.. a […] Tovább

Árnykislány

A legtöbb nyelvből hiányzik egy szó. Ha valaki elveszíti a férjét vagy a feleségét, azt mondjuk rá: özvegy. Ha valakinek meghalnak a szülei, úgy nevezzük: árva. De mit mondunk arra az édesanyára vagy édesapára, aki a gyermekét veszítette el? P.F. Thomése szavai hihetetlen érzelmeket indítottak el bennem. Talán, mert elgondolkodtattak. Mert érthetetlen, hogyan történhet meg, […] Tovább

Ahol minden elkezdődött...

„Ez a futás kárpótlás a megpróbáltatásaidért, ajándék a küzdelmeidért, jól megérdemelt jutalom a futásban elért eredményeidért és méltó köszönetnyilvánítás az olvasóidtól, akiknek Te a többszörösét adtad..” (K. Györgyi) Ultrabalaton, 2012. július 1. hajnali fél 6, Csopak. Nagyjából 95 kilométer és 10 órányi futás van mögöttem. A lábszáram a jobb sípcsontomnál a csonthártyagyulladástól már a lila […] Tovább

Új Tavasz születése

Vágytam én már életemben sok mindenre. De az évek múlásával rá kellett jönnöm, nincs annál mélyebbről fakadó, erőteljesebben mardosó és olyannyira ösztöneinkből fakadó vágy, mint amikor a tavaszi nap melegére vágyunk, és az első hóvirág születésére a fagyos téli földből. Ugye milyen szép is ilyenkor az élet, amikor a hűvös északi szellő elindul a tavasz […] Tovább

Megtanulni repülni

  A minap történt valami. Megmagyarázhatatlan. Valószerűtlen. Húsomba hatolóan fájdalmas. Emlékeket, roppant erős gyökérzettel belém ágyazódott emlékképeket szélviharszerűen felkavaró. Csendesen síró. Halkan csattogó, sós zápor. Létezik az, hogy van a világon valaki, akiről szentül hisszük, soha nem érheti baj? Aki maga az erőt sugárzó tekintélyes biztonságérzés szelencéje. Aki az én őrangyalom, így halálom pillanatáig vigyáznia […] Tovább

A Börzsöny szívének jobb kamrája

  Van egy apró falucska a Börzsöny szívének jobb kamrájában. A szlovák határ közvetlen közelében fekszik, a Börzsöny fenséges hegyei által körülölelt völgyben. Egy falu, aminek csodával határos módon nagy része ma is erdőség, és mindössze négyszáz ember lakja. Folyója völgyének vadregényes szépsége nemcsak felveszi a versenyt a varázslatos Dunakanyarral.. Jobb kamra lévén ő táplálja […] Tovább

Kulturális klíma

  Az ember küzd, hogy valahová, valakihez, azt hiszem, inkább valakihez tartozzon. Aztán, ha sikerült, ha már tartozik ahhoz az oly nagyon vágyott valamihez vagy valakihez, minden erejével azon van, hogy visszanyerje szabadságát. Hogy szabad legyen.    Nem tudom, más író hogy van ezzel, de számomra hosszú hónapokon keresztül nem létezett más, csak a készülő könyvem […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!